A történetben a kezdeti bizonytalanság főleg az ember gondolatainak hátsó zugaiban tűnik föl. Az első kötet a foglyul esés és a szabadulás története, ill. elmondja, hogyan szerzi vissza az Álom Fejedelme varázserejű holmijait: álomhomokkal teli szütyőjét egy annak rabjává vált nőtől, jelképét, a sisakját a Pokol egyik démonától és legnagyobb erejű ékszerét egy őrülttől. Egyszerű történet, melyeknek inkább a figurák, a bemutatott helyzetek és az álomvilág hatásainak érzékeltetése ad mélységet. Gaiman játszi könnyedséggel adagolja a tébolyt, a kegyetlenséget és a félelmetes naturalizmust. Legkegyetlenebb története a „24 óra,” amiben a Sandman álomrubinját elbitorló, pszichopata Dee, a korábbi Sors Doktor rendez embertelen mulatságot, miközben szerte a világon rémálmok és katasztrófák kísértik az alvókat és ébren lévőket. Az első kötet legerősebb története azonban az utolsó. Mikor Morpheusz visszaszerezte minden kellékét, magába roskad, céltalannak érezvén létezését. Ekkor jelenik meg Halál, aki egy útjára magával viszi öccsét. Gaiman ebben a sztoriban – „Szárnyainak suhogása” – hihetetlenül szépen mutatja be az elmúlást, teljesen más szemszögből, mint ahogy eddig ismertük. A második kötet már sokkal komplexebb történet. Középpontjában ismét kutatás áll: Morpheusznak elő kell kerítenie négy szökött álmot, ezzel párhuzamosan pedig a fiatal Rose Walker rég nem látott kisöccsét indul felkutatni. Persze itt is minden összefügg mindennel: két álom saját „Sandman-jét” akarja megteremteni egy kisfiú álmában, a Korinthoszi nevű lidércnyomás sorozatgyilkos-kongresszuson vesz részt, a Zöld Éden pedig G. K. Chesterton alakjában Rose mellé szegődik kéretlen útitársként. Miközben a szálak haladnak a végkifejlet felé, Gaimannek – és az Álmok Fejedelmének – jut ideje még egy évszázadokon átívelő mellékepizódra Sandman és egy halhatatlanná tett férfi közti találkozóról. Gaiman ebben a rövid kis részben rengeteg rajongóra talált, hisz annyi mindent belesűrít az emberről és a történelemről, amire más oldalak tucatjait szánja, ő mégis egy laza mozdulattal, mellékesen veti oda. 
És ha már itt tartunk, nehogy azt higgyük, hogy a történetek komplexsége miatt válik a Sandman emlékezetessé. Egyáltalán nem. Igaz ugyan, hogy minden történés mögött felsejlik egy grandiózusabb, mely valószínűleg végül a Végtelenekhez kötődik – akik korántsem ápolnak egymással olyan jó viszonyt, mint azt elsőre gondolnánk –, de mindez önmagában kevés lenne. A korábban is említett ötletek, azok szögezik az embert a képregény elé. Erre a legzseniálisabb példa „A gyűjtők” története. A fejezet kezdőképei baljóslatúak, csak sejtetnek valamit, ami elsőre szokványosnak tűnhet, de nem az. Az elejtett utalások, a szóhasználat, majd a megvilágosodás és a megrökönyödés elemi erővel ragadja meg az olvasót. Igen, ilyet is lehet, és igen, a Sandman világa – és igen, a Te világod is, Kedves Olvasó! – ilyen. Meghökkentő, félelmetes, bizarr – és éppen ezért rendkívül szórakoztató. Bármennyire is furcsán hangozzon a korábbi, Gaiman Sandman-történetét dicsérő sorok után, de igazából Rose vagy Morpheusz keresése mellékes. Sokkal jobban érdekelnek bennünket az apró dolgok: mit csinált a Földön a Korinthoszi, ki volt Mátyás, a holló, melyik Végtelen tűnt el a hétből, és vajon igaz-e a sivatag mélyén nyugvó város királynőjének, Nadának a szerelme Kai’ckullal? Történetek, melyek színessé és élővé varázsolják Gaiman világát.
És hogy mit lehetne zárszónak mondani? Igazából semmit. A Sandmant el kell olvasni, különben úgy sem értheti meg az ember, miről is beszéltem eddig. A Sandman egy kapu. Kapu az Álmok Birodalmába. Ne féljetek belépni!
További információk:
- Magyarul a cikk megírásáig három kötet jelent meg a Cartaphilus Kiadó gondozásában: Prelűdök & noktürnök; A babaház; Álomország.
- A Sandman történetek „törzsét” alkotó tíz köteten túl több egyéb sztorit kiadtak, köztük leghíresebb a Sandman: Endless Nights (2003), mely minden Végtelenről (Endless) tartalmaz egy történetet.
- A Sandman és a hozzá kapcsolódó képregények összesen tizenhatszor nyerték el a rangos Eisner képregénydíjat (négyszer Gaiman mint legjobb író). A The Sandman: The Dream Hunters című mellékkötetet 2000-ben jelölték Hugóra „Legjobb Kapcsolódó Munka” (Best Related Work) kategóriában, ugyanez a kötet az Endless Nights-szal Bram Stoker-díjat nyert.
- A Vertigo/DC 2006 és 2008 között kiadta az Absolute Sandman négy kötetét, mely összegyűjtötte a képregényfüzeteket, újraszínezték benne az első 18 epizódot, kijavították a szöveghibákat és rengeteg extrát tettek a kötetekbe. A kiadvány a rajongók között nagy siker lett.
- A képregény-folyamból már évek óta terveznek filmet készíteni. A jogok a Warner tulajdonában vannak, számtalan rendező neve fölmerült, és Gaiman maga is több forgatókönyv-változatot látott már belőle. Emellett felröppent egy TV-sorozat híre is, ezzel az ötlettel az HBO szemez. Mindenesetre Gaiman így nyilatkozott: „Inkább ne lássak egyetlen Sandman filmet se, minthogy egyetlen rossz Sandman filmet.”
